aki nem más, mint egy pihe-puha hópihécske. Vagy legalábbis arra emlékeztet a puhaságával. Imádja a havat. Imád a hóban sétálni. Bár még soha sem tett ilyet, de a fotók alapján azt mondja, hogy ő szereti az olyat. Sőt, imádja!
Pihe szerint a hó hozta össze őt a legjobb barátjával. Épp egy havas tájas képet nézegetett, amikor előbukkant Hóteki, a fehér teknős. Egész pontosan a hóember mögül, aki a kép szélén nézelődött unottan. Pihe először jól meglepődött, sőt, halkan sikkantott is egyet, de mivel Hóteki elmulasztotta a csuklását, ezért nagy örömmel vette a teknős hipersebességgel közeledő buksiját.
Mivel Hóteki éhes volt, Pihe pedig mindig kész, ha valaki társaságra vágyik az étkezésnél: ígyhát elfogyasztották Pihe által legyártott töménytelen mennyiségű mogyoróvajkrémes szendvicset. Pihe azt mondja, hogy meséljem el, hogy kell készíteni. Fogsz egy szelet fehér kenyeret. Megkened vékonyan finom margarinnal. Aztán jöhet rá egy réteg mogyorókrém, az a finoman őrölt fajta (nem a darabos, és főleg nem a kakós csokiszerű, amit mogyorókrémként emlegetnek...). Erre pedig vékonyan mézet kell csorgatni, és egy késsel elkenegetni az egész felületén. Ünnepnapokon még kókuszreszelék is kerül rá.
Az ominózus közös desszertezés óta Hótekinek is kedvence lett a mogyorókrémes-vajas-mézes maciszendvics.
Mindketten odavannak a csokiért, de Pihe a fehércsokit szereti, Teki meg a salátakrémmel töltöttet. Méghozzá a kéksalátakrémeset, ami csakis április elsején terem.
Pihe allergiás a gombákra, de az illatukat nagyon szereti. Amint a kezébe kerül egy toll, azonnal kis gombácskákat firkant az összes felületre, amit csak talál. Itthon el kellett dugnom a tollakat, mert már a falak is kezdtek meggombásodni...
Pihe imádja, ha valaki simogatja a buksiját, meg a pocakját. De ez a gazdinak is jó ám, mert Pihe olyan puha, mint egy pihe. Bizony!
Pihének van egy nagy szenvedélye: imádja a karácsonyi dalokat. De nem ám csak karácsonykor! Évente többször is rájön a karácsonyi zene hallagási mánia, és olyankor hallgat egy kis Josh Groban tolmácsolta karácsonyi dalt. De imádja azt is, mikor Diana Krall énekelget neki.
Pihe kicsit szomorú: alig várja, hogy előkerüljön az igazi gazdija! Vajon ki lesz az?
Minden esetre figyelmeztetnem kell gazdit, hogy Pihére nagyon kell figyelni karácsony környékén, mert kibontogatja a szaloncukrokat és össze-vissza csámcsogja a szélüket, hátha fehércsokiból vannak... Én is fülön csíptem, mert már szaladt a doboz felé, ami még kis sincs bontva...
***
Pihe egyedüálló mackó, nincs még egy belőle a földkerekségen, csak egy készül belőle. Pihét annak a gazdinak szeretném ajánlani, aki nagyon tudna szeretni egy egyedi mackót, és tudná értékelni különlegességét... ráadásul tudna vigyázni rá, nehogy összekoszolja hófehér bundáját...
Hóteki is egyedi teknőske :) Kék szeme csak úgy ragyog, épp meséltem, hogy ő is költözik Pihével!
ablakpárkány - amotae módra :) polcként használom, mert nincs elég (nekem sose elég...) szabad felület. Oda költözött a robot-óra, két fontos jegyzettel, a gombostűim, pár fonal, meg a határidőnaplók is...
ha kinézek a két gép között az ablakon, akkor nagyjából ezt látom. szeretem az üvegeket (és úgy tűnik, ők is engem, sok szép üveget találtam már a parton, még üveggolyót is!), és gyakran használok boros üveget váza helyett. elég gyakran van vágott virág az asztalon - ez a kardvirágszerű egy hortenziát váltott fel épp...
az előszoba, ami rendszeresen tele van a ház előtt nyíló, vörös virágú bokor mindenféle részegységeivel, bár legtöbbször szirmokkal - bokáig járunk bennük...
a legemlékezetesebb dísz, amit idén beszereztünk: Esztertől kaptuk, aki barátaink hölgy tagjának barátjának a barátja :) most ő is itt van nz-n, és úgy néz ki, hogy kapott egy állásajánlatot... tehát ő is marad :D
a mi mikulásvirágunk - amiről fogalmam sincs, egyébként micsoda... a ház előtt nő ez a bokor, tele ilyen piros, levélszerű virágokkal.
az udvaron több, ehhez hasonló biztonsági kerítészár van - pl. a medencéhez vezető kerítésnél. magasan van, a gyerekek nem érik el, és másképp működik, mint a gyerekek megszokhatták, ráadásul nem tud nyitva maradni, ahogy becsukódik az ajtó, úgy is marad...
Amigo - mostanában a körtefán lakik. Nem tudom, mi lehet vele, de vagy rohanva hazajön (azaz hozzánk jön) enni, kiköveteli a kaját, vagy a körtefán van... egész nap. odafele is rohanva teszi meg az utat. valamiért utálja a két helyen túli részét a világnak...
Furcsa fények tegnap estéről - ilyen sárgásat még nem láttam, mióta itt vagyunk. Tetszik :)
